Eredetileg persze nem annak terveztem, és még most is él bennem a halvány remény, hogy azért betöltheti azt a funkciót, amit eredetileg neki szántam.
 |
| A fazekam és az ő kalapja |
Egyszer horgoltam egy kis
tartót nemezelhető fonalból, nagyon aranyos lett, Réka azóta is örömmel használja. Hogy miért is gondoltam akkor úgy, hogy többé nem csinálok ilyet, azt leírtam a róla készült
posztban. De a technika alapvetően tetszett ... úgyhogy amikor megláttam egy 100% gyapjú, sodratlan, pont megfelelő színű fonalat
fele áron, gondoltam ... talán mégis.
Pedig mégsem!
Meghorgoltam gyorsan. Úgy állt ahogy állt ... kajlácskán kicsit ... sebaj, gondoltam, most jön a nemezelés ... De nem jött ... Nem engedte, hogy megszegjem a szavamat.
Hiába a 90 fokos hosszúmosás, a szappan alapú mosószer (méreg drága, a spec. goretex kabátokhoz való), a mosógépből egy selymes tapintású, rendkívül puha, kicsit kinyúlt, plöttyedt valami jött ki. ... Nem kosár! Pláne nem nemezelt.
 |
| "nemezelés" előtt ... és ... utána |
Én el szoktam rakni a fonalcetliket ... elő vele. ... És ott az okosság ici-pici betűkkel: superwash.
Tudom én persze (hány évig is tanultam anyagismeretet?), hogy ez azt jelenti, hogy kimoshatod a papa pulóverét akkor is, ha nem a két éves kisfiának szánod a művelet után. ... Na de ennyire?
Szeretettel ajánlom
ezt a fonalat annak, aki puha gyapjúpulcsit szeretne, és 90 fokban szeretné mosni. De kosárnak ... Szóval nem nemezeltem.
Utolsó (előtti) reményemben került elő a fazekam ... majd azon formára szárad ... de nem ... egyre puhább lett.
Utolsó patronom az étkezési keményítő volt. Egek ura! Keményíteni egy szuper puha, tiszta gyapjú holmit! Én kérek elnézést! ... Elkészült a trutyi ... gyömöszölés-nyomkodás ... megint nyúlt egy kicsit ... és megint a fazék ...
Hát így történt, tekintetes és tisztelt bíróság ...
 |
| Ez van, ezt kell szeretni ... Holnap pedig balkonkertészet |